05
November
2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 33. - Diplazium sibiricum (Turcz. ex G. Kuntze) Sa. Kurata

November felé járva a virágos növények túlnyomó többsége már beadta a derekát a közeledő télnek, így a terepre áhítozó növénybarátoknak könnyebben fordul a figyelme olyan kevésbé felkapott növénycsoportok irányába, mint például a páfrányok. Eddig a blogban közülük csak a Woodsia alpinát sikerült ismertetnem, de most néhány korábbi norvégiai fotó előhalászása kapcsán kedvet kaptam a Diplazium sibiricum bemutatásához.



Ez az növény a Skandináv-félszigeten igencsak ritka, néhány ismert előfordulása sok száz kilométerre esik egymástól. A norvég szakirodalomban “huldreplante” névvel illetik azokat a ritka fajokat, amelyek erősen keleti kötődésűek, és kis számú, sokszor egymástól nagy távolságra fekvő, izolált lelőhelyük van Norvégiában. Tipikusan ilyen növények még a Clematis alpina subsp. sibirica és a Cystopteris sudetica, utóbbi megjelenése a dél-norvégiai Gudbrandsdalenben - egy sajátos klímájú, jellegzetes huldreplante előfordulási helyen - a norvég növényföldrajz egyik legnagyobb rejtélye. Ebben a hatalmas völgyben vannak növényünk norvég állományai is. Svédországban két populációja ismert Kvikjokk közelében a Lappföldön, egy pedig Jämtlandban, az ország középső részén. Valamennyit az elmúlt évtizedekben fedezték fel. Finnország keleti felén aztán gyakoribbá válik, fő elterjedési területe pedig Oroszország északi része, egészen a Csendes-óceánig.



A Diplazium sibiricum elágazó, kúszó gyöktörzzsel rendelkezik, melyből egyesével hajtanak ki a viszonylag nagy termetű levelek. A levélnyél körülbelül olyan hosszú, mint a levéllemez, alapjánál sötét színű, elszórtan sötétbarna pikkelyszőrökkel borított. A levéllemez lágy, nem áttelelő, széles háromszög alakú, 2-3x szárnyasan összetett. A legalsó levélszárnyak a nála jóval kisebb méretű buglyospáfrányhoz (Phegopteris connectilis) hasonlóan hátrafelé és felfelé állnak. A szóruszok és a fátyolka hosszúkás. Korábban Athyrium crenatum névvel is illették, ennek a rokon nemzetségnek az európai tagjai (a nálunk is honos A. filix-femina és a magashegységekben elterjedt A. distentifolium) többek között abban különböznek tőle, hogy leveleik tölcsérszerű rozettában állnak.



A Diplazium hatalmas nemzetség, körülbelül négyszáz fajjal, melyek többsége a trópusokon érzi otthon magát. Európában még egy képviselőjük található meg, a Diplazium caudatum. Ez a faj Makaronézia szigetcsoportjain, valamint néhány apró, sérülékeny populációval Délnyugat-Spanyolországban, Cádiz környékén fordul elő. A nemzetség leghíresebb tagja minden bizonnyal a Délkelet-Ázsiában honos, ehető Diplazium esculentum. Friss hajtásait előszerettel fogyasztják a helyiek, és állítólag mindenfelé lehet kapni az ottani piacokon. Étkezési értéke és dekoratív volta miatt Afrikában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is termesztik, ahol helyenként kivadult.

Komment írása most Szerző: brentakurdvium 05.11.2020. 22:24
26
Október
2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 32. - Cassiope hypnoides (L.) D. Don

A hangafélékről (Ericaceae) az embernek valószínűleg rögtön az északi tájak fenyérei, lápokkal szabdalt fenyvesei, zord hegyvidékei és végtelen tundrái jutnak az eszébe. Bár ez az asszociáció nem teljesen fedi a valóságot, hiszen például a névadó Erica nemzetség fajainak nagyobbik része a Flora Europaea szerint a Földközi-tenger környékén érzi otthon magát (világviszonylatban pedig Dél-Afrikában), azért a család számos képviselője Európában kizárólag vagy főként Skandináviában fordul elő. A Cassiope hypnoides a kontinensen csak a Skandináv-hegységben lelhető fel, emellett megtalálható még Izland szigetén, valamint Európán kívül Észak-Amerika, Grönland és Szibéria arktikus területein.



Igen apró, 2-5 cm magas örökzöld rácscserje, mely sűrűn elágazó, heverő hajtásaival mohaszerű párnát képez. Levelei szórt állásúak, keskenyek, hegyesek és puhák. A virágok a felálló hajtáscsúcsokon magányosan nyílnak. A kocsány és az öttagú csésze pirosas színű. A fehér színű, néha pirosan futtatott párta harang alakú, a közepéig bevágott cimpákkal. A termés felálló, gömbölyű tok. Európában egyetlen közeli rokona él a Skandináv-hegyvidék északi részén, a Cassiope tetragona, mely minden tekintetben nagyobb, keresztben átellenes levelei négy szabályos sort alkotnak, virágkocsányai pedig a levelek hónaljából indulnak ki.



A Cassiope hypnoides mészkerülő, elsősorban patakok mentén, nedvesebb sziklákon bukkanhatunk rá, vagy olyan helyeken, ahol sokáig megmarad a hó. Gyakran látható Salix herbacea, Carex bigelowii és Silene acaulis társaságában.



A Cassiope nemzetségnév a görög mitológiából származik, és Kassziopeia etióp királynéra utal. A hölgy annak az Andromédának az anyja volt, akinek a története már a tőzegrozmaringnál előkerült. A “hypnoides” a növény vegetatív hajtásainak mohával (Hypnum) való hasonlatosságát jelzi. Morfológiai és molekuláris bizonyítékok alapján a fajt külön nemzetségbe is sorolják Harrimanella hypnoides néven, az általam olvasott svéd források azonban valamiért nem vették át ezt a nevet. Ha pedig már nevekről van szó, akkor azt sem hallgathatom el, hogy a Természetkalauz sorozat cserjékről szóló kötetében növényünk mohaképű pikkelyfenyérként szerepel. Kérdés, hogy a névadás óta vajon hányan ejtették ki ezt a szép elnevezést a szájukon - a “pikkelyfenyér” szóra a Google keresője mindenesetre sokat sejtetően egyetlen találatot sem ad.

2 Kommente Szerző: brentakurdvium 26.10.2020. 18:09
25
Július
2020

Kerti érdekességek 15. - Schizophragma hydrangeoides Siebold & Zucc.

Számomra talán az egyik legszebb és érdekesebb kúszó liánok, melyek egyszerűen csak szépek és különlegesek, talán a szépség ezen formáit a növényszerető embernek nem is hiszem, hogy szükséges magyaráznom.


S. hydrangeoides 'Iwa Garami'

A Schizophragma nemzetség a hortenziafélék családjába tartozik, megközelítőleg 10 fajt foglal magába, melyek elterjedése Kelet-Ázsia vidékeire tehetők. A nemzetség minden tagja szárain fejlődő léggyökereivel fák törzsére fut fel, vagy éppenséggel sziklafalakra fel, netalán lefelé onnan.

A fentebbi faj elterjedése Japán és Korea erdeire tehető, ahol a ma már Magyarországon is többfelé elérhető kúszó hortenziával (Hydrangea anomala subsp. petiolaris) gyakran társul, megkülönböztetésükre a bogernyős virágzatok peremén elhelyezkedő steril virágok csészeleveleinek módosulatából kifejlődő, egy darab krémszínű murvalevél szolgál, melyek a virágzatok peremét körben szegélyezik. Ezen murvaleveleket a szél apró zászlóként mozgatja, mely figyelemre inti, betereli az arra keringő beporzó rovarokat a virágzat középső, termékeny virágai felé. Apró, gömbölyded tokterméseiben nagyszámú, mégapróbb szárnyas mag fejlődik. Mindezek mellett lombhullató növényről van szó, levelei oválisak, levélélei fogazottak.

Kerti körülmények közt a kúszó hortenziával megegyező igényei vannak, árnyékban, félárnyékban, esetleg tövének nedvesen tartása mellett, vastag lelvélmulcs takarással napon is nevelhető. Legszebben idős, nem foszlós kérgű fatörzsön, tölgyön, kőrisen mutat jól, de akár házfalra, kerítésre is fel lehet futtatni. Mindenképpen érdemes türelmesnek lenni vele, hiszen 1-2 év szükségeltetik ahhoz, hogy jól begyökeresedjen. Kertészeti szelektált változatai is elérhetők, 'Roseum', 'Moonlight' és 'Iwa-Garami' néven.



S. integrifolium Great Dixterben

Nem tudom megállni, hogy ne méltassam a Schizopharagma integrifolium szépségét, mint szintén igen dekoratív és érdekes rokont. Talán nem annyira téltűrő mint a S. hydrangeoides, ugyanakkor védettebb zugokban, kicsit nedvesebb mikroklímát teremtve talán van lehetőség sikeres kultivációjára.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 12:48
25
Július
2020

Kerti érdekességek 14. - Spigelia marilandica L.

A Spigelia-k a Loganiaceae család képviselői, megközelítőleg 60 fajuk ismert Észak és Dél-Amerikából.



A fentebbi faj az USA déli-keleti államaiban fordul elő, humuszban gazdag, nedves talajú erdőkben, patakok mentén, szurdokokban. Egyes források szerint Floridában kitett mészkövön is találtak már belőle példányokat.

Termetét tekintve 40-60 cm magasságot elérő évelő lágyszárú növény. Levelei ép élűek, lándzsásan kihegyesedők. Virágai trombitára emlékeztetnek, élénk vörösek, belül zöldes-sárga színűek.

A növény kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, így a legtöbb legelésző nagyvad elkerüli. Könnyen kultiválható, igen dekoratív, hosszú életű növény. Visszavágás mellett virágait tavasztól őszig hozza.

A nemzetség nevét Adrian van der Spiegel anatómia professzorról kapta, aki 1578-1625 között élt Paduában. A faj nevét Marylandról, az Egyesült Államok egyik állama után kapta.

Komment írása most Szerző: lackomate 06.09.2020. 20:43
25
Július
2020

Kerti érdekességek 13. - Boehmeria platanifolia (Franch. & Sav.) C. H. Wright

A platánlevelű hamsicsalán a nem szúrós csalánfélék egyik igen dekoratív képviselője. Akárhányszor ránézek erre a növényre trópusi hangulat fog el, na nem véletlenül.



A nemzetség az Ó és Új világban is megtalálható, megközelítőleg 65 fajt számlál, kisebb fák, bokrok, félcserjék, évelők.

Az itt bemutatott faj többnyire évelő, de esetenként enyhébb klímán félcserjeként is lehet vele találkozni, kb. 1 méteresre növekszik ideális körülmények között. Levelei, szára sűrűn molyhos. Füzérvirágzatai nem kifejezetten látványosak, ellenben leveleinek textúrája, alakja mindenképpen helyet kér magának a dekoratív kerti növények végtelen sorában.

Természetesen Kína északi és középső tartományaiban 100-1400 m magasságban, míg a déli, dél-nyugati tartományokban 2100-2600 m körül fordul elő. Erdőszéleken, bozótosokban, hegyi patakok mentén. Japánban és Koreában is előfordul. Rostjából kötelet, szöveteket készítenek.

Az itt ábrázolt kerti alakot Cassian Schmidt gyűjtötte Lushanban, így találkozni vele 'Lushan' fajtanév alatt is.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 12:25
25
Július
2020

Kerti érdekességek 12. - Pseudolarix amabilis (J. Nelson) Rehder

Talán az egyik legkedvesebb fenyőfélém, látványával mindig megörvendeztet, tényleg egy aranyos növény.



Ez a lassú növekedésű, de annál érdekesebb fatermetű, lombhullató fenyőfaj nemzetségének egyedüli képviselője. Eredeti élőhelyein akár a 40 méteres magasságot is elérheti, kertkultúrában ennél alacsonyabb példányaival lehet találkozni. Nőivarú tobozai igen érdekesek, tobozpikkelyei kihegyesedők, kemények, a Larix fajokkal ellentétben szétesők. Porzós tobozai egy rügyből csoportokban fejlődnek, érésük folyamán lecsüngőkké válnak. Aranysárga őszi lombszíne igazán látványos, tényleg bearanyozza az őszi napokat.



Kína dél-keleti tartományaiban honos, lombhullató és örökzöld lombú erdők faja, ahol az évi csapadékmennyiség 1500-2000 mm környékén alakul, 100-1000 méteres tengerszint feletti magasságokban, ahol meleg, párás klíma uralkodik nyári szárazság nélküli hónapokkal. Pontos elterjedését nehéz meghatározni, mivel hosszú ideje ültetik értékes fája miatt. Ezt bútornak, hajók és hidak építéséhez használják és bonsaiként is nevelik.



Nyugati kultivációba Robert Fortune révén került 1854-ben. Hazai kertkultúrában nem sok példányát látni, valószínűleg a nyári aszályt és a meszes talajokat nem igazán tolerálja jól, esetleg megfelelő, kicsit hűvösebb, védettebb, párásabb mikroklímán lehetne vele szerencsével járni.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 12:04
25
Július
2020

Kerti érdekességek 11. - Disporum cantoniense (Loureiro) Merrill

A Disporumok a Lilaceae családba tartozó, rövid rizómákkal terjedő évelő lágyszárúak. A nemzetség megközelítőleg 20 fajt foglal magába, DK-Ázsiában fordulnak elő, 14 faj Kínában, ebből 8 endemikus.



A Disporum cantoniense kb. egy méter magasra nő meg. Erdők, cserjések jellegzetes növénye 700-3000 m-ig terjedő tengerszint feletti magasságokban. Kína déli tartományaiban, valamint Buthán, India, Burma, Nepál, Sikkim, Thaiföld, Vietnám területein fordul elő. Virágai május-június táján jelennek meg, igazán szépek, krémfehér, halványsárga, kissé zöldes színűek. Termései fekete bogyók. Levelei igen érdekesek, lándzsásan kihegyesedők, fényes felületűek.



Keményebb teleken valószínűleg a talaj szintjére visszafagy, ugyanakkor enyhébb teleken örökzöld növényként nevelhető. Árnyékos, humuszos talajban jól megél. Kertészeti célra szelektál fajtái is ismertek. A 'Green Giant' termetét tekintve nagyobb, robusztusabb növény, míg a sötétbordó színekben kihajtó 'Night Heron' szintén érdekes, nagyon dekoratív változat. Mindkét szelekció Dan Hinckley szecsuáni gyűjtéseiből származik. Hazai klímán is szinte biztosan megtarthatók.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 11:31
25
Július
2020

Kerti érdekességek 10. - Stachys lavandulifolia Vahl

Alacsony termetű, sarjakkal terjedő félcserje, mely ezüstös leveleivel jól takarja a talajt. Száraz, köves-sziklás talajokon érzi kifejezetten jól magát. Virágai rózsaszínek, virágzatai hosszú szőrökkel borítottak.



A Kukázusban, Örményország, Irán, Irak területén fordul elő.

A hazai száraz klímán felthetőleg jól és könnyen kultiválható fajról van szó. Leveleinek szürkés molyhosságából adódóan az öntözést nem igényli, nem kedveli. A talaj jó vízáteresztő képessége elengedhetetlen sikeres kerti neveléséhez.



A nemzetség megközelítőleg 300 fajt tartalmaz, ebből 39 honos Iránban. Helyi nevén chay-e kouhi, amit a helyiek gyógyteaként fogyasztanak.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 11:13
25
Július
2020

Kerti érdekességek 9. - Telekia speciosissima (L.) Les

Az Észak-Olaszországi Alpok előhegyeinek endemikus növénye. Szűk elterjedése a Como-tótól a Garda-tóig terjed. Itt karakterisztikus faja a mészkő-dolomit sziklafalak repedéseiben élő vegetációnak, 1000-1900 m tengerszint feletti magasságban találkozhatunk vele.



Alacsony, 25-30 cm magas évelő lágyszárú növény, melynek élénk sárga fészkes virágai igen dekoratívak. Levelei, szára erősen szőrősek, a levelek vállai szárölelők.

Ezzel, a számomra is teljesen ismeretlen növénnyel egyik kerti sétám alkalmával ismerkedtem meg nemrégiben, mely teljes virágzásával, érdekes leveleivel ragadták meg a figyelmemet.

Kerti körülmények közt is jól tartható fajról van szó, élőhelyéből kiindulva remek sziklakerti növény, felthetőleg igen könnyen tartható sima sóderben, apróbb betontörmelékben, durva homokban, esetleg ezek keverékében. Hazai kertkultúrában én eddig nem láttam, ami ugyan nem jelentsen semmit. Ha bárkinek is van tapasztalata akármelyik a következőkben sorra kerülő növénnyel saját vagy ismerőse kertjében, botanikus kertben, legyen kedves értesítsen felőle.

Komment írása most Szerző: lackomate 31.07.2020. 19:11
18
Július
2020

Kerti érdekességek 8. - Chloranthus fortunei (A. Gray) Solms

Családjának névadó nemzetsége a Chloranthus-oké. Megközelítőleg 17 fajt számlál, többségében lágyszárú évelők, de esetenként félcserjéket is találni köztük. Elterjedésük a mérsékelt égövű vidékektől lehúzódik egészen a trópusi Ázsiába. A nemzetség legtöbb faját Kínában találni, ahol összesen 13 faj előfordulásáról tesz említést a Kínai Flóra, ezekből 9 faj endemikus.



A C. fortunei rizómákkal terjedő, lágyszárú évelő, mely Kína déli tartományaiban, cserjés bozótosokban, nedves lejtőkön, mezőkön, útszéleken fordul elő, 200-300 méter tengerszint feletti magasságokban. Természetesen a kínai gyógyászatban alkalmazott gyógynövényként is megjelenik.



Számomra ezidáig teljesen ismeretlen nemzetség, teljesen ismeretlen képvislőjével mindössze néhány hete ismerkedtem meg Hollandiában. Sötétzöld levelei, fehér füzérvirágzatai már messziről felhívják magukra a figyelmet. Árnyékos, kissé nedvesebb, humuszos talajba ültetik. Arról, hogy hazai kertkultúrában a nemzetség akármelyike is meglenne nincs tudomásom, ahogyan arról sincs, hogy mennyire tél és nyártűrő ez a faj a hazai klímánkon. Esetleg cserépben fagymentes helyen jól átteleltethető-e.

Komment írása most Szerző: lackomate 25.07.2020. 09:27
18
Július
2020

Kerti érdeksségek 7. - Vancouveria planipetala Calloni

Néhány éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy a borbolyák családjába lágyszárúak is tartoznak. Aztán Angliában megismerkedtem egy egész sor lágyszárú képviselőjével a családnak, melyek többsége kedvelt dísznövényként jelenik meg kertjeikben.



Vancouveria planipetala

A Vancouveria-val szinte teljesen véletlenül találkoztam. Hyde Hall-ban tea szünetre ballagván a téli borult szürkeségben az egyik ágyás szélén fura, örökzöld levelekre lettem figyelmes. Nem tudtam mire vélni, mivel névtáblája hiányzott, viszont levélzetének textúrája nagyon emlékeztetett a szintén rokon Epimedium-okéra. Gyorsan fel is ütöttem a Berberidaceae-nál az internetet és a könyvtárban is találtam hozzá könyveket, melyek alapján eltudtam indulni. Gyorsan ki is derült, hogy az Észak-Amerika nyugati partvidékén, Kalifornia, Oregon, Washington, British Columbia területén elterjed, erdei talajtakaró növények nemzetségével van dolgom. A nemzetségbe három faj tartozik, elterjedésük a fentebbi államok területére korlátozódik. A Tengerparti mamutfenyők (Sequoia sempervirens) egyik jellegzetes aljnövénye.



Vancouveria chrysantha

Rizómáikkal terjednek és könnyedén nagyobb foltokban letakarják a talajt. Kerti körülmények közt ezen tulajdonságukat ki is használjuk, hiszen a gyomok többsége nem tud versenyezni örökzöld levélzetük árnyékában. Május, június táján hozzák sárga vagy fehér virágzataikat (fajtól függően), melyek a levélzet fölé emelkedve igen aprók, de közelebbről megfigyelve őket, igen kedvesek. A V. planipetala esetében nagyon kellemes, kissé édeskés illatra is emlékszem, ami miatt rendszeresen látogatom növényemet ezen időszakban is. Szintén érdemes megemlékezni arról, hogy a virágzással egyidejűleg kezdenek megjelenni rajtuk új, friss leveleik, amelyek már önmagukban díszítenek.



V. chrysantha levélzete

Sajnálatos módon a hazai kertkultúrában nem igazán találkozni velük, holott szinte bizonyos, hogy jó mikroklímán, némi öntözés mellett jól tartható nemzetségről van szó.

Komment írása most Szerző: lackomate 18.07.2020. 12:38
12
Június
2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 31. - Arnica montana L.

A modern mezőgazdaság és állattartás térnyerése Skandináviában is számos állat- és növényfaj fennmaradását veszélyezteti. Ezek egyike az Arnica montana (hegyi árnika), mely korábban általánosan elterjedt volt Svédország déli és középső részein, állományai azonban rohamtempóban csökkenek, és 2010-ben felkerült a svéd Vörös Listára. Élőhelyei, a kaszálók és legelők megszűnnek, termőhelyei becserjésednek.



Az Arnica montana 20-50 cm magas növény, alsó levelei tőlevélrózsát képeznek, felső levelei átellenes állásúak, ami jól megkülönbözteti a hasonló, többnyire szórt levélállású fészkesvirágzatú rokonaitól. A szár mirigyes, rajta a csúcsi virágzat mellett a szárlevelek hónaljából még kettő-négy virágzat fejlődhet. A virágzatok sötétsárgák, nagyok, 5-8 cm szélesek. A termés halványsárga szőrű kaszat.



Az Arnica montana kizárólag Európában fordul elő. Az Alpok és a Kárpátok mészszegény hegyi rétjein helyenként még gyakori. A subsp. atlantica nevű alfaj Dél-Franciaországban és az Ibériai-félszigeten honos. Magyarországon a Soproni-hegységben, a Kőszegi-hegységben és a Vendvidéken fordult elő, de mára valamennyi helyen kipusztult. Visszatelepítésére a Kőszegi-hegységben folynak kísérletek. A nemzetségnek Skandináviában (és egyben Európában) még két tagja fordul elő. Az Arnica angustifolia a lappföldi hegyvidékek növénye, mely a Spitzbergákon, Grönlandon és Észak-Amerikában is megtalálható, kisebb termetű, mirigyszőrei nincsenek, levelei keskenyebbek, fészkei magányosak. A harmadik faj az Észak-Amerikából behurcolt, igen ritka Arnica chamissonis.



Régóta ismert gyógynövény, és mint ilyent, minden létező nyavalyára használták több-kevesebb sikerrel. Linné leírja a Flora Lapponicában, hogy dohány híján a smålandi parasztok elszívták a pipájukban. Árnikakivonatot tartalmazó krémet ma is lehet kapni rándulások, izomhúzódások, felületes sérülések és hasonló ártalmak külsőleges kezelésére. Belsőleges használata ma már nem ajánlott.

Komment írása most Szerző: brentakurdvium 12.06.2020. 23:33
23
Április
2020

Kerti érdekességek 6. - Asarum caudatum Lindl.

Az Európában honos kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum) rokona ez az É-Amerikában honos hegyeslevelű kapotnyak (Asarum caudatum). Talán helyesebb magyar név lett volna a "hegyescimpájú" kapotnyak, mivel a levelei széles szív alakúak és nem különösebben hegyesek, a virágok cimpái viszont annál inkább: több cm hosszú szálban végződnek. Egyébként a latin fajnév is erre utal.



A kapotnyak a farkasalmafélékhez (Aristolochiaceae) tartozik, régebben 85 fajukat tartották nyilván, de az utóbbi időkben egyes fajokat más nemzetségbe soroltak, így jelenleg állítólag csak 17 faj tartozik szigorún véve az Asarumokhoz, ezek É-Amerika, Ázsia, Európa üde talajú árnyas erdeiben élnek. Az Asarum caudatum-ra ez fokozottan igaz, kissé vízigényesebb a honos kapotnyaknál, így valószínűleg nem fog nálunk inváziós fajjá válni. Nagy levelei könnyen leszáradnak szárazabb körülmények között, de a kúszó gyöktörzséből egy darabig képes újból kihajtani. Kedvező körülmények között viszont terebélyes, szőnyegszerű telepet alkot és a magjai is spontán csíráznak.



A cimpák nyúlványaival együtt meglepően nagy, akár 10 cm-es virágai tavasszal jelennek meg a levelek szintje alatt. A virágokat rendszerint hangyák porozzák be, majd a hangyakaláccsal ellátott magjait is a ők terjesztik.



A honos kapotnyakhoz hasonlóan ez a faj is gyógynövényként volt nyilvántartva, "vad gyömbér"-ként. A növény kúszó gyöktörzséből készítettek szárítmányt, amelynek állítólag kesernyés, gyömbér íze volt. (Egyébként már a levelek megdörzsölésekor is egy sajátos, fűszeres illatot áraszt.) Mostanra azonban viszonylag kevés elszánt fogyasztója maradt, mivel a nálunk honos kapotnyakhoz hasonlóan ez a faj is mérgező, vesekárosító és rákkeltő hatást is tulajdonítanak neki. (Egyes források szerint a hazai kapotnyak gyógyhatása is kimerült abban, hogy olyan durva hasmenést és hányást okozott, amellyel kezelni lehetett pl. a gombamérgezést.)

Komment írása most Szerzőin: Lila Pereszke 23.04.2020. 16:51
12
Április
2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 30. - Carex diandra Schrank

Érdekes és izgalmas időket élünk manapság. Ilyenkor az ember rájön, hogy az unalmas és eseménytelen életnél voltaképpen nincs is jobb, és visszasírja azokat az időket, amikor olyan problémák gyötörték, hogy például merre keresse a hengeres sást. A svéd botanikai irodalom szerint egyébként meglehetősen nedves helyeken - átmeneti és síklápokban, lápréteken, valamint erdei tavak partjának tőzegmohás ingólápjain, ahol én is rábukkantam. Ezek az élőhelyek elsősorban életunt botanikusok számára nyújtanak remek lehetőséget arra, hogy elkészítsék életük utolsó fantasztikus fényképét, majd a szó szoros értelmében alulról szagolják a hengeres sást. Mióta egyszer egy meggondolatlan lépésnél hirtelen combközépig tűntem el a posványban, a leckét megtanulva kellő tisztelettel közeledek az ilyen vesztőhelyek felé. A kísértés egyébként nagy, mert növényünk itt olyan, közép-európai szemmel izgalmasnak számító kísérőfajok társaságában fordul elő, mint például vidrafű (Menyanthes trifoliata), tőzegeper (Potentilla palustris), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), tőzegáfonya (Vaccinium ocycoccos), semlyéksás (Carex limosa), havasi kisgyapjúsás (Trichophorum alpinum) és álszittyó (Scheuchzeria palustris).

A Carex diandra cirkumboreális elterjedésű faj, mely Európán kívül Szibériában és Észak-Amerikában is megtalálható. Skandináviában sokfelé fellelhető és helyenként elég gyakori, de a kontinentális Európában már többnyire ritkaságnak számít, a Mediterráneumból pedig szinte teljesen hiányzik. Magyarországon igen ritka, tudomásom szerint a Zempléni-hegységből és a Göcsejből vannak aktuális adatai.



A Carex diandra lazán gyepes növekedésű, akár méteres magasságúra is megnövő sás. A tőlevélhüvelyek épek, fényesek. A szár csak felső részében gyengén háromélű, a töve felé hengeres, innen kapta magyar nevét a növény. A levelek 1-2 mm szélesek. A virágzat 2-4 cm hosszú, 1 cm-nél ritkán szélesebb, többnyire nem elágazó, esetleg alul néhány rövid elágazással. Az 5-10 füzérke egymástól nem különbözik, alul termős, felül porzós virágokat tartalmaz (Homostachyae). A pelyvák barnásak széles, hártyás szegéllyel. A tömlő fénylő barna, csőre keskenyen fogacskás. Hozzá leginkább a C. appropinquata hasonlít, amely azonban erőteljes zsombékokat alkot, virágzata pedig hosszabb, szélesebb és elágazóbb.



A “diandra” jelentése kétporzós. Szívesen megkérdezném Franz de Paula von Schrank Tiszteletes Urat (1747-1835), vajon miért pont ezt tartotta fontosnak kiemelni a névadásnál, de ő már sajnos csaknem két évszázada alulról szagolja a hengeres sást, úgyhogy kénytelen voltam kicsit utánanézni. Azaz csak próbáltam, de nem jutottam nagyon messzire. Bár a bibeszámlálgatás köztudottan fontos részét képezi a sások határozásának, a porzókról meglehetősen kevés szó esik. A Flora Europaea szerint a sások porzós virágaiban 2-3 porzó van, és ennyivel el is intézi a kérdést. Az átnézett számos határozóban többnyire még ennyit sem találtam. Úgy tűnik, egy méltatlanul elhanyagolt kérdéskörre bukkantam. Mindenesetre ha legközelebb virágzó Carex diandrával találkozom, feltétlenül meg fogom számolgatni a porzóit.

Komment írása most Szerző: brentakurdvium 12.04.2020. 21:15
16
December
2019

Botanikai kalandozások Skandináviában 29. - Rhododendron tomentosum Harmaja

Júniusban a skandináv lápok, láperdők árnyasabb részeit szemet gyönyörködtető fehér virágokkal díszítik a mocsári molyűző egy-másfél méter magasra növő bokrai. Ez az örökzöld cserje a Skandináv-félsziget északkeleti részén a leggyakoribb, dél és nyugat irányába egyre ritkul, és teljesen hiányzik a norvég partvidékről. A kontinensen dél felé Ausztria északi részéig, Szlovákiáig és Ukrajnáig terjed, valamint előfordul Szibériában, Grönlandon és néhány közeli rokonával együtt Észak-Amerikában.



A természetben Európában más fajjal nem téveszthető össze. Sűrűn elágazó bokrainak hajtásai rozsdavörösen gyapjasak, a levelek szálasak - hosszúkás lándzsásak, bőrneműek, begöngyölt szélűek. Hosszú kocsányú, fehér virágai tömött sátorban nyílnak, tíz porzójuk jellegzetesen kiáll a virágból. A sziromlevelek a rózsaszín virágú európai Rhododendron fajokkal ellentében nem nőttek össze, teljesen szabadok. A termés öt kopáccsal alulról felfelé nyíló tok.



Amióta az ember az északi tájakat benépesítette, a molyűző fontos szerepet játszott az itt élők életében. Ezt mutatja számtalan népi neve, de azt hiszem, az általam olvasott különös svéd szavaknak az ismertetésétől most eltekintenék, főleg mivel a többségük nekem sem mond semmit. Érdekes azonban, hogy több elnevezés utal a fenyérmirtusszal (Myrica gale) való felületes hasonlóságára. Bár a két növény rendszertanilag meglehetősen távol áll egymástól, termőhelyük átfedést mutat, és felhasználásukban számos kapcsolódási pont van. Mindkettő erősen illatos, és kiválóan alkalmas rovarok elűzésére, például molyok ellen a ruhásszekrénybe akasztva. Amennyiben a szúnyogriasztót otthon felejtettük, bedörzsölhetjük magunkat a molyűző levelével. Főzetével korábban disznókat, teheneket, lovakat mosdattak mindenféle paraziták ellen. Belsőleg is alkalmazták, és ma is használják a természetgyógyászatban. Észak-amerikai rokonaiból készül a rendkívül népszerű ún. “Labrador tea”, ami természetesen minden létező nyavalyára jó (sőt, magukat a növényeket is ezen a néven ismeri a köznyelv). Európában a komló helyettesítésére használták a sörben (csakúgy, mint a fenyérmirtuszt), ezzel azonban érdemes csínján bánni, mivel állítólag sokkal durvábban be lehet rúgni az így készült itókától, agressziót válthat ki, és ütős lesz a másnaposság is... Inkább fűszerezzünk vele medvehúst, azt mondják, nagyon különleges ízt ad neki. Végül, de nem utolsósorban megemlítendő, hogy Carl Fredrik Nyman (1820-1893) svéd botanikus leírásai alapján kerüljük a hosszan tartó botanizálást meleg nyári napokon a molyűző cserjék közelében, mert kellemes, de erős illata egy idő után fejfájást okoz. Végképp kerülendő a bokrok tövében a sátorozás, mivel különös (a szóbeszéd szerint gyakran erotikus) álmokat idézhet elő!



Növényünket először Linné írta le Ledum palustre néven, mely még nem kopott ki a használatból, újabb kutatások alapján azonban a Ledum rokonság elválasztása a népes Rhododendron nemzetségtől nem indokolt (lásd a finn botanikus, Harri Harmaja munkásságát). Ennek egyik bizonyítéka, hogy Grönlandon ismert a Rh. lapponicummal való hibridje. Ez az igen apró, arktikus elterjedésű törpecserje a másik Skandináviában előforduló Rhododendron faj, mely külsőre is emlékeztet az Alpok hegyeiben növő rózsaszín virágú növényekre (Rh. hirsutum, Rh. ferrugineum).

Komment írása most Szerző: brentakurdvium 16.12.2019. 21:50
Blog Kategorien
Hírcsatorna alkalmazások
A legaktívabb Bloggerek
Legutóbbi kommentek

Látogatók
0 Fórumtag és 10 Vendég online

Fórum statisztikák
A fórumon 15958 topik és 67378 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 147 Felhasználó (27.06.2017. 10:49).