05
November
2020

Botanikai kalandozások Skandináviában 33. - Diplazium sibiricum (Turcz. ex G. Kuntze) Sa. Kurata

November felé járva a virágos növények túlnyomó többsége már beadta a derekát a közeledő télnek, így a terepre áhítozó növénybarátoknak könnyebben fordul a figyelme olyan kevésbé felkapott növénycsoportok irányába, mint például a páfrányok. Eddig a blogban közülük csak a Woodsia alpinát sikerült ismertetnem, de most néhány korábbi norvégiai fotó előhalászása kapcsán kedvet kaptam a Diplazium sibiricum bemutatásához.



Ez az növény a Skandináv-félszigeten igencsak ritka, néhány ismert előfordulása sok száz kilométerre esik egymástól. A norvég szakirodalomban “huldreplante” névvel illetik azokat a ritka fajokat, amelyek erősen keleti kötődésűek, és kis számú, sokszor egymástól nagy távolságra fekvő, izolált lelőhelyük van Norvégiában. Tipikusan ilyen növények még a Clematis alpina subsp. sibirica és a Cystopteris sudetica, utóbbi megjelenése a dél-norvégiai Gudbrandsdalenben - egy sajátos klímájú, jellegzetes huldreplante előfordulási helyen - a norvég növényföldrajz egyik legnagyobb rejtélye. Ebben a hatalmas völgyben vannak növényünk norvég állományai is. Svédországban két populációja ismert Kvikjokk közelében a Lappföldön, egy pedig Jämtlandban, az ország középső részén. Valamennyit az elmúlt évtizedekben fedezték fel. Finnország keleti felén aztán gyakoribbá válik, fő elterjedési területe pedig Oroszország északi része, egészen a Csendes-óceánig.



A Diplazium sibiricum elágazó, kúszó gyöktörzzsel rendelkezik, melyből egyesével hajtanak ki a viszonylag nagy termetű levelek. A levélnyél körülbelül olyan hosszú, mint a levéllemez, alapjánál sötét színű, elszórtan sötétbarna pikkelyszőrökkel borított. A levéllemez lágy, nem áttelelő, széles háromszög alakú, 2-3x szárnyasan összetett. A legalsó levélszárnyak a nála jóval kisebb méretű buglyospáfrányhoz (Phegopteris connectilis) hasonlóan hátrafelé és felfelé állnak. A szóruszok és a fátyolka hosszúkás. Korábban Athyrium crenatum névvel is illették, ennek a rokon nemzetségnek az európai tagjai (a nálunk is honos A. filix-femina és a magashegységekben elterjedt A. distentifolium) többek között abban különböznek tőle, hogy leveleik tölcsérszerű rozettában állnak.



A Diplazium hatalmas nemzetség, körülbelül négyszáz fajjal, melyek többsége a trópusokon érzi otthon magát. Európában még egy képviselőjük található meg, a Diplazium caudatum. Ez a faj Makaronézia szigetcsoportjain, valamint néhány apró, sérülékeny populációval Délnyugat-Spanyolországban, Cádiz környékén fordul elő. A nemzetség leghíresebb tagja minden bizonnyal a Délkelet-Ázsiában honos, ehető Diplazium esculentum. Friss hajtásait előszerettel fogyasztják a helyiek, és állítólag mindenfelé lehet kapni az ottani piacokon. Étkezési értéke és dekoratív volta miatt Afrikában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is termesztik, ahol helyenként kivadult.



« Botanikai kalandozások Skandináviában 32. - Cassiope hypnoides (L.) D. DonBotanikai kalandozások Skandináviában 34. - Sorbus aucuparia L. »


További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog
Több információ "Botanikai kalandozások Skandináviában 33. - Diplazium sibiricum (Turcz. ex G. Kuntze) Sa. Kurata"
Hírcsatorna alkalmazások





Látogatók
0 Fórumtag és 8 Vendég online

Fórum statisztikák
A fórumon 16698 topik és 70316 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 147 Felhasználó (27.06.2017. 10:49).