Epipactisokat termésről és levélről is nehéz határozni (néhány jellegzetes faj kivételével). A levelek igen változékonyak, alakjuk, számuk, méretük az adott termőhely, időjárás, stb. függvénye, sőt, egy adott populáción belül is jelentősen másmilyen lehet. Attól is függ, a növény virágzik-e, vagy csak vegetatív adott évben? Mégis, próbáltam egy kis összeállítást csinálni a hazai fajokból, inkább csak tájékozódás, mint határozás kedvéért. Saját felvételek.
Sorrendben: albensis, atrorubens, bugacensis, exilis, futakii, helleborine, cf. latina, leptochila, mecsekensis, microphylla, cf. moravica, muelleri, neglecta, nordeniorum, palustris, peitzii, pontica, purpurata, tallosii, voethii, placentina.

Az idén (hála kispistikének) az országban előkerült az Epipactis pseudopurpurata is. Így a levélgaléria is bővül egy fajjal.

Az E. atrorubens esetében el szokták különíteni a szártagokhoz hasonló levélhosszú, rövid levelű subsp. borbasii-t. (Mások szerint az elkülönítésnek taxonómiai értéke nincsen).
1. E. atrorubens
2. E. atrorubens subsp. borbasii.

Az Atlasz szerint Magyarországon csak kb. 2 tucat tövet számláló Epipactis exilis levelei is változatosak lehetnek, noha ez a faj a legkevésbé variabilisak közé tartozik. Az önmegporzó fajok közül sokhoz hasonlóan a kifejlett egyedek csak virágos hajtásokat hoznak. A levelek megjelenésekor már a fellevelek és a virágzat kezdeménye is látszik (1. kép). (A kis gyenge exilis hogy átnőtt a bükklevélen!). Vegatatívak csak a fiatal tövek lehetnek (2. kép). A hazai fajok közül a levelek alapján a ponticától, a microphyllától és a pseudopurpuratatól különítendő el.