Hét végén Veszprémben jártam. Nem volt igazán módom virágok után kajtatni, de azért csak lecsíptem magamnak egy órácskát. Pár éve a Malom hegy környékén egy nyiladék mentén rengeteg Iris graminea levelet láttam - akkor nem virágzott -, most megtaláltam megint a helyet, és teljes virágjukban pompáztak, a barackillatuk is megvolt. Érintettem egyébként a veszprémi berkenyék élőhelyét is. Ősszel a korán sárguló lombjukkal messziről mutatják magukat, ilyenkor viszont keresni kell őket, amire, sajnos, nem volt időm. Bíboros kosbor, fehér madársisak és kétlevelű sarkvirág szintén előfordult.

A sikló úgy bepózolt, hogy a végén már makróval fényképeztem...

Ma délután pedig - nem kis részben Pereszke beszámolójának a hatására - munka után kiszaladtam a vértesi rétekre. Először az egyik Újbarok közeli réten szibériai nőszirmot kerestem. A környéken ez az egyetlen lelőhelye, itt viszont ipari mennyiségben fordul elő. Mutatóban (mondjuk, csákvári viszonylatban) mocsári kosbor is előfordul, és belefutottam egy hússzínű ujjaskosborba is. Sajnos, erősen fújt a szél, ami zavarta a jó képek készítését.

Utána átmentem a fátyolos nőszirmok rétjére. A bíbicet, vércsét meg a nagy csapat gyurgyalagot nem tudtam lefényképezni.

Egy dolog viszont megdöbbentett. A kubikgödröknél (fokozottan védett területen) "tereprendezést" csináltak. Elismerem, a vízépítő mérnököknek és a természetvédőknek egyaránt ez az álma. Csak a miénk előtt ott van az a kis "rém" szavacska...