#1

2021. - Lisztes berkenye (Sorbus aria Crantz)

- Az "Év fája" 12.01.2021. 18:54
- Lila Pereszke | 17.474 Hozzászólás

....

Fel!

#2

RE: 2021. - Lisztes berkenye (Sorbus aria Crantz)

- Az "Év fája" 12.01.2021. 20:10
- barkócza | 1.992 Hozzászólás

A rózsafélék családjához tartozó lisztes berkenyét (Sorbus aria) többféleképpen értelmezhetjük. Fajként (Sorbus aria ss.), alnemzetségként (subgen. Aria) és fajcsoportként is (S. aria agg.). Az ide tartozó fajok kérge sima, paraszemölcsökkel díszítve. Színe szürke, gyakran enyhe rózsaszínes-lilás árnyalattal. A vesszőn egyesével álló, 5-8 mm hosszú rügyei hosszúkásak, kissé csúcsosak, zöldek, vagy kissé barnásak. A levéllemez általában ép, vagy csak enyhén karéjozott, a karéjok lekerekítettek, és jellemzően csak a levéllemez felső felében jelentkeznek. A levelet - elsősorban a fonákján - erős, világos szőr borítja. Tavasszal a fiatal hajtások messziről ezüstös színben világítanak. Őszre valamennyire lekopaszodhatnak, de inkább csak a levél színén. Virágai formára, illatra a galagonyáéhoz hasonlóak. A termés gömbölyű, lapított vagy hosszúkás, 1-1,5 cm átmérőjű, őszre pirosodó almácska áltermés, amit paraszemölcsök díszítenek. A termések ha nem is szotyósodnak meg, de valamennyire megpuhulnak, lisztes állagúak.

Az alapfaj (Sorbus aria ss.) ivarosan szaporodó, diploid. Rendkívül változatos lehet. Levelei a többi fajhoz képest puhábbak, így lógó benyomást keltenek, a csoport többi fajánál több érpárjuk van (11-13). Termése jellemzően kb. másfélszer hosszabb, mint széles, általában több csíraképes magot is tartalmaz. Magashegyi faj, így Magyarországon igazából alig található - olyannyira, hogy nincs is róla hazai fényképem. A nyugati határszélen, mutatóban a Bakonyban és valószínűleg a Bükkben is előfordul.

Sokkal gyakoribbak a S. aria agg.-ba tartozó egyéb fajok. Ezek poliploidok, és jellemzően apomiktikusan szaporodnak, azaz a magból az anyanövény pontos genetikai mása kel ki. Legelterjedtebb közülük a Sorbus danubialis és a Sorbus graeca (syn. S. collina), Bajorországtól Csehországon át Erdélyig tart az areajuk. A Dunántúli középhegység további fajai a S. pannonica, S. subdanubialis, S. pseudodanubialis, S. keszthelyensis, S. ulmifolia. A Börzsönyben csak mutatóban fordulnak elő, a Mátrában és a Cserhátban már nagyobb számban, a Bükk a S. aria agg.-hoz tartozó kisfajok igazi Mekkája. A Zempléni hegységben a Nagy-Milic tömbjének elbűvölően szép endemikus faja a Sorbus vajdae.

(Később képek is jönnek.)


Javítva: 15.01.2021. 18:50 | Fel!



Látogatók
1 Fórumtag és 17 Vendég online:
Viola

Fórum statisztikák
A fórumon 16154 topik és 68365 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 147 Felhasználó (27.06.2017. 10:49).