Végre május elején hozzájutottam, hogy megkeressem azt a bodzaszagú ujjaskosbor lelőhelyet, amibe két éve botlottam az Öreg hegyen. Akkor húsz-harminc, már elvirágzott példányt találtam, tavaly pedig csak egyetlegy egy hajtott ki. Az idén, szerencsére megint ott volt a húsz-harminc példány, egy bíbor kivételével mind sárga. Lelkesedésem addig tartott, amíg fel nem fedeztem, hogy bizony, négy-öt frissen ásott lyuk is éktelenkedik a növények közt a földben. A virágok nem feltűnőek, jól megbújnak a fűben, tehát aki kiszedte, pontosan tudta, mi az. Vajon miért? Van-e a ritka hazai orchideáknak feketepiaca? Mindenesetre száradjon le a keze.
A "tömegorchideák", boroszlánok, persze, megvoltak. Ugyancsak tömegesen virágzott a Dégen berkenye (a barkócák még csak bimbóznak, vagy éppen elkezdtek nyílni), sok S. ariába [S. aria s.l., pontosabban pannonica, danubialis, graeca; S. aria s.s. nincs arrafelé], és még egy fogalmamsincs berkenyébe [később Solorina segítségével kiderült, hogy S. adami] is belefutottam.

Azóta gondolkodtam a lyukakon, lehet, hogy csak egy komolyabb fényképezőállvány nyomai, mégsem virágot loptak.

Csak nem a híres Gyuribácsi? (http://gyorgytea.hu/)

Közben tisztázódott az ismeretlen berkenye (DSCN0929.jpg és DSCN0932,jpg), Sorbus adamii.

A múlt hetet munkaügyben Prágában töltöttem, szombaton jöttem haza. Erőt vettem magamon, és hajnali négy órakor elindultam, így kilenckor már a Vértesben jártam. Az elsődleges cél kucsmagomba lett volna, de csak lett volna... Azért útba ejtettem a tavalyi bodzaszagú élőhelyet. Még éppen csak elindultak - nagyon el van maradva a Vértes -, de lyukakat nem láttam. A vaddisznók viszont dolgoztak szépen, csak reméltem, hogy bodzaszagú nem esett áldozatul. Két hete még agárkosborok sem voltak, most már elindultak, de elég nyamvadtnak néznek ki. A barkócák (és a Dégen berkenyék) viszont szépen bimbóznak.