Brentával megint sikerült összehozni egy kis tavaszi mediterrán kiruccanást, mely szerencsére ismét remekül sikerült. Az említésre méltóbb eseményeket és növényeket a következő pár lapon sorolom fel. A helyszínen látott orchikról és más virágokról a képeket pedig remélhetőleg Brenta mielőbb fel tudja tenni.

1. nap

Idén áprilisban Cataniában szálltunk le a géppel. Még a magasból, a repülőgép ablakából kukucskálva feltűntek a mindenfelé látható mimóza fák, melyeket tetőtől talpig sűrűn borítottak élénksárga virágaik. Látványukkal nagyon feldobták az ide utazó növénykedvelők hangulatát. A landolás után bő egy órával jó tempóban haladtunk a sziget belsejében lévő Marianopoli városa felé, ahol a különféle orchideák már nagyon vártak bennünket.

A városka közelébe érve, az első meredekebb domboldalon felfelé kapaszkodva szembesültünk a fullasztó meleggel, mely egyelőre még eléggé váratlanul ért bennünket. Aztán felbukkant egy példány Ophrys speculum is, melyet hamarosan követtek a társai. Itt még nem gondoltuk, hogy ez az érdekes kis növény lesz a sziget leggyakoribb bangója, hiszen bármerre is jártunk, helyenként lépni sem lehetett nagyszámú egyedeitől. Két éve Garganóban a nyomát sem sikerült felfedezni. Mellettük még bertolonii-k, bombiliflora-k, sicula-k és a garganica-k képviselték a bangók nemzetségét.

Innen egy kis füves gerinchez mentünk át, mely alatt közvetlenül húzódtak a városka zsúfolt utcái. Kiváló kilátást nyújtó ösvényünk mentén hamarosan belebotlottunk az Anacamptis longicornu bíbor színű, jellegzetes virágaiba. Mellettük zavarba ejtő változatossággal nyíltak a fusca csoportba tartozó bangók. Meghatározásukat későbbre hagytuk, tekintettel a társulat szövevényes és bonyolult faji elkülönítésére.

Már benne jártunk az egyre csak melegedő délutánba, amikor új helyszínünkön, hatalmas szélturbinák között keresgettük az ide jelzett Ophrys calliantha-t, melyet a legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem leltünk meg. Helyette viszont megint tömegével jöttek elő a különböző O. fusca származékok, valamint az O. sicula-k és O. bertolonii-k csapatai. Panaszra nem lehetett okunk, eddig bárhová mentünk, mindenütt 5-6 különböző bangóba futottunk bele.

Mai utolsó helyszínünkön ismét egy szélturbina alá parkoltunk le, mely környezetében helyenként lépni sem lehetett az eddig már megismert bangóktól. Új fajként az Ophrys obaesa köszöntött bennünket. A füves terepet elhagyva bementünk egy kisebb erdőbe, mely rögtön megváltozott növényzettel fogadott bennünket. A fák alatt feltűnő virágaikkal sűrűn virítottak a ciklámenek és a Paeonia-k, valamint az otthonról jól ismert Ruscus aculeatusok piros bogyói is szemünk elé kerültek.

Innen versenyt futva a sötétséggel mentünk el Palermo közelében található szállásunkra, mely tengerhez való közelségét a sötétségre való tekintettel már nem tudtuk kihasználni. Azért útközben egy kardvirágokkal megtűzdelt gabona táblánál csak megálltuk, melyek itt a gyomnövényzetet képviselték, helyettesítve a Garganoban látott erdei tulipánokat.

1. Talán a legközönségesebb bangó volt, az Ophrys speculum.
2. Tipikus orchideás terep.
3. Ophrys lutea, néha szinte sárgállott tőle a fű.
4. Szélturbinák mellett is bangók nőttek.
5. Az Anacamptis longicornu szintén nagyon közönséges volt.
6. A Gladiolus italicus a "gyomnövények kategóriában" indult.

2. nap

Mai napunkat a közeli Ficuzza erdőbe terveztük, ahol elsősorban az Ophrys pallida-t szerettük volna megtalálni. Ez az aprócska bangó csak Szicíliában nő, ott is csak két helyen, Palermo környékén és itt Ficuzza mellett. Mézajkát feltűnően maga alá hajtja, így a bangók népes táborának különleges képviselője.

Megérkezve az erdőbe érdeklődve szemléltük a 30-40 fős, egyenruhás cserkészcsapatok menetelését, de aztán rájöttünk, hogy nem a mi virágainkra fájt a foguk. Első két megállásunk alkalmával nyomát sem láttuk apró bangócskánknak, leltünk helyette viszont Neotinea conica-t, Dactylorhiza romana-t valamint egy sereg bangót a subfusca csoport képviselői közül (O. archimedea és O. flammeola)

Hamarosan szembesültünk vele, hogy az erdő hatalmas, a mi pallida-nk pedig igencsak aprócska, így napestig kereshetjük, akkor sem fogjuk megtalálni. Aztán egy gyanús terepjáró haladt el mellettünk, a benne ülőkből kinéztük, hogy esetleg növényezhetnek. Egy későbbi helyszínen sikerült is szóba elegyedni velük és legnagyobb örömünkre közölték, hogy ismerik a bangónk lelőhelyét, majd kocsijukat követve el is vezettek bennünket a pallida-k lelőhelyére.

Nyílt még itt Orchis provincialis, Ophrys exaltata, valamint a szokásos bangók. Az az igazság, hogy szinte bármerre is jártunk a hét alatt, 6-7 bangó szinte mindenütt megtalálható volt. Ezek: Ophrys tenthredinifera, bombyliflora, phryganae, sicula, speculum, bertolonii és a garganica. Ezek mellett az Anacamptis longicornu is a legtöbb helyen közönségesnek volt mondható. Ezen a területen az orchik „egyhangúságát” kék Romulea bulbocodium-ok és élénkvörös Lotus tertragonolobus-ok színesítették a helyenként tömeges Cyclamen repandum-ok mellett.

A nap múlásával az erdő település közeli részei egyre jobban kezdtek benépesülni, nagyon népszerű kiránduló helyen jártunk. A legérdekesebb azért az volt, amikor egy kocsija mellett álló, hevesen integető embernél megálltunk, hátha segíteni kell neki. Hadaró szavaiból aztán az derült ki, hogy csak egy szál cigaretta miatt állított meg bennünket. Sajnos, súlyos nikotin hiánya ellenére sem tudtunk segíteni neki.

A délutánt még környékbeli helyeken töltöttünk, ahol többméteres, terjedelmes Euphorbia dendroides-ek között keresgettük a Neotinea intacta-t, mely végül sikeresen bújt el kereső szemeink elől.

1. Végül az annyira áhított bangó is meglett: Ophrys pallida.
2. Az edők alját helyenként vastagon borította a Cyclamen repandum.
3. Ophrys exaltata.
4. A sárgálló Euphorbia dendroidesek 2-3 méter magasra is megnőttek.
5. Az Asphodeline lutea karcsú virágaival majdnem mindenütt lehetett találkozni.

3. nap

A délelőttöt egy másik szicíliai endemizmusnak, az Orchis brancifortii-nak szántuk. A térképet nézegetve megállapítottuk, hogy Palermo külső autópálya gyűrűjén átszáguldva egykettőre a keresett növényeket fényképezgethetjük. Aztán hamarosan azon vettük észre magunkat, hogy a reggeli csúcsforgalom kellős közepén az autópálya dugójában vánszorgunk. Orchik helyett csak a forgalomra fittyet hányó, száguldozó motorosokat figyelhettük.

Több sikertelen szökési kísérlet után visszakerültünk az autópályára és csendesen vártuk szabadulásunk időpontját. Hanyatló jókedvünket azért felderítette, egy alkalmi lacikonyha üzemeltetése a három sávos pálya leálló sávjában. Először azt hittük, hogy valami baleset miatt állnak a kocsik és az emberek az út szélén, de egyszerűen csak étkezni akartak, nem törődve a mértéktelen forgalommal. Az utóbbi időkben Svédországban szocializálódott Brenta ekkor már egyre jobban hüledezett az utakon található káoszon. Különösen feltűnő volt, hogy a stop tábla jelentésével egyetlen közlekedő sem volt tisztában, szerepét a „aki gyorsabban ér az elágazásba, annak van elsőbbsége” mottó vette át.

Aztán csak megérkeztünk a leírásokban szereplő hágóhoz, ahol természetesen egy fia brancifortii-t sem sikerült felfedezni. Helyette a szokásos bangók jöttek elő, melyek mellett legalább a nekünk érdekes gyomnövényzetet tanulmányozhattuk. Legszebb közülük egy világoskék színben pompázó termetes, gyöngyikékhez (Bellevalia dubia) közeli rokon volt.

Délután Szicília legnyugatibb részére, Trapani melletti só lepárlók vidékére tettük át a helyszínünket. Itt az Afrikából áthajózott menekültek figyelmét lekötve nézegettük a tengerpart jellegzetes só tűrő növényzetét. Pont a menekülttáboruk melletti helyszínt sikerült kiválasztanunk, ahová folyamatosan érkeztek az ébenfekete bőrű emberek gyalogosan és kerékpáron, már amelyiknek sikerült szerencsésen az átkelés. Épp ott tartózkodásunk alatt süllyedt el az egyik hajójuk vagy 900 áldozattal.

A tengerparti növényzet egyik érdekessége volt a Calendula maritima, amely leginkább pozsgásabb leveleivel különbözött az itthoni kerti körömvirágunktól. Elszórva nőttek a kar vastagságú, fásodott törzsű mályvacserjék, valamint a földön apró, rózsaszín virágú Frankenia hirsuta-k bújtak meg. A partot vastagon borította a különböző virágok szőnyege (pl. Matthiola tricuspidata), kár hogy nehéz volt olyan képet készíteni, amelyen nem látszott a mindenütt szétdobált szemét.

Innen egy épen maradt malomhoz mentünk, ami annak idején a só lepárló medencékbe emelhette át a vizet. Sok társuk közül mára ez maradt meg a legjobb állapotban. Mellette emelkedtek a több méteres só hegyek, a kitartó lepárlási munka „gyümölcsei”. Itt nőtt a Cynomorium coccineum, melyet rövid keresgetés után meg is találtunk. Barna kukorica torzsaként emelkedtek ki a sós talajból, elég érdekes példányait reprezentálva a növényvilágnak. Ugyanitt 20 cm magasságú Orobanche-k tömegével lepték el az árkok oldalát, lilává borítva az amúgy is színesen virágzó területet.

Utolsó előtti állomásunkként a Capo Feto nevezetű tengerparti mocsaras területhez érkeztünk, ahol a már természetvédelmi terület kisebb belső tavacskáiban gólyatöcsök keresgették táplálékukat. A terület egyik utolsó hírnöke volt az eredeti tengerparti élőhelyeknek a folyamatosan beépülő part menti sávban. Az Anacamptis coriophora-hoz nagyon közel álló A. fragrans-t szerettük volna itt megnézni. Sajnos még a virágzás előtt érkeztünk, bimbós egyedeivel viszont sűrűn találkoztunk.

Kárpótlásul láthattunk sok O. apiferat és Serapias parviflorat. A tengerpart virágzó növényei közül kiemelkedtek a Bellardia trixago-k és Lagurus ovatus-ok. A partot több száz méter hosszban borították a Neptunfű (Posidonia oceanica) maradványainak teniszlabda nagyságú barna gömbjei, a még élő növényzetet a tenger hullámai nyaldosták. Egyes felmérések szerint ennek az ősi fajnak a telepet alkotó egyedei a 200 ezer évet is elérhetik, mellyel a föld legidősebb élőlényének tekinthetőek. Sajnos behurcolt moszatok mára ennek a különleges növénynek az életterét is veszélyeztetik.

1. Gyöngyikék közeli rokona, a Bellevalia dubia.
2. A tengerpartot itt-ott tömegesen borították a virágok: Matthiola tricuspidata.
3. Egykori malom a sólepárló vidéken.
4. A Neptunfű itt még több száz méteres partszakaszokat borított (Posidonia oceanica).
5. Serapias parviflora.
6. Tengerparti részlet.

4. nap

Szálláshelyünket ma áthelyeztük a keleti partra, Siracusa város közelébe. A szigetet átszelő utunk során többek között Gangi nevű városka mellett emelkedő hegyet kerestük fel. Mint általában Dél-Olaszországban, itt Szicíliában is előszeretettel építették a városokat a hegyek tetejére, valószínűleg védelmi szempontok miatt. Mindenesetre festői látványt nyújtottak a zöldellő, dimbes-dombos tájon a hegytetőre épült városkák.

Út közben, bárhol is álltunk meg, kis keresgélés után mindenütt orchideákba, leginkább bangókba futottunk bele. A termetesebb Serapiasok, mint például a vomeracea, néha már az aszfaltút szélén is láthatóak voltak. Az országutak szélét szinte mindenütt a 2-3 méter magas Ferula communisok díszítették élénk sárga virágaikkal.

Gangi melletti hegyünket helyenként hófehéren borították be egy nagytermetű Asphodelus fajnak a tömegei, melyek alatt nagyon sok helyen az eddig már látott bangók mellett Ophrys incubacea-k húzódtak meg. A területet járva helyenként alig tudtunk lépni egy, a mediterrán vidéken őshonos, embermagasságú perjeféle, a Mauritánia füve (Ampelodesmos mauritanicus) sűrű csomói miatt. A legeltetésnek kevésbé kitett helyeken tömegesen nőtt a Neotinea conica és az A. longicornu. A ligetesebb részeken az Orchis provincialis egyedei kerültek elő.

Az estéhez és a szállásunkhoz közeledve egy újabb domboldalon a Serapiasok két, eddig még nem látott faját sikerült felfedezni, a linguat és az orientalist. Szintén itt került elő az A. laxiflora, mely közeli rokonságban áll az itthoni A. palustrisunkkal, bár külsőleg inkább hasonlított a mindenütt fellelhető A. longicornura.

Ezen a helyen is találkoztunk birkanyájjal és bár szinte a legtöbb helyen megtalálhatóak voltak a legelésző állatok, számuk általában alacsony volt a rendelkezésükre álló területhez képest. Ennek megfelelően kevés kivétellel, nem volt tapasztalható túllegeltetés, a legeltetett területeken a különböző orchideák és más vadvirágok egészségesen fejlődhettek.

1. Utunk során gyakoriak voltak az olajfa ligetek.
2. Ophrys tenthredinifera virágai itt a szigeten nagyobbra nőttek szárazföldi társaikénál.
3. Nem csak növényeket fényképeztünk.
4. Ophtys bertolonii szinte mindenütt ott volt, igaz csak kis számban.
5. Hegytetőre épült Gangi városa.
6. Trifolium stellatum.

5. nap

Szicília leghíresebb orchideás vidékét, a Pantalicai-völgyet kerestük fel. A sziget területéről csak itt adtak ki orchideás könyvet, így reméltük, hogy ennek megfelelően lesz is belőlük rendesen. A völgy amúgy híres őskori temetkezési hely is, ahol ezer számra maradtak fent a kőzetbe vájt sírkamrák mintegy háromezer évvel korábbról.

Első megállónknál, még a völgy feletti perem területen, egy „tuti” biztos Ophrys lacaitae lelőhelyet kerestünk fel. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, nyomát sem találtuk a keresett növénynek. Volt viszont tengernyi a megszokott bangókból, ill. a Serapias vomeracea példányai is folyamatosan akadályozták a haladásunkat. Nehéz volt úgy mozogni a területen, hogy ne lépjünk rá egy-egy bangóra. A rövid fű helyenként szinte besárgult a számtalan Ophrys lutea-tól, sicula-tól és phryganae-tól.

Hosszas keresés után Brenta aztán egy kerítés másik oldalán meglátott egy, csak Szicíliában élő bangót, az Ophrys lunulata-t. A kerítés problematikát megoldva, hamarosan a régen várt növény mellett voltunk, aminek a közelében sikerült felfedezni még egy tő Ophrys calliantha-t is, mely a fuciflora csoportba tartozó, hasonló szépségű bangó. A területen gyakoriak voltak még a fusca csoportba tartozó O. sabulosa-k, O. lupercalis-ok és O. gackiae-k, ill. egy tő Neotinea commutata-t is találtunk, amely nagyobb méretű lepleivel különbözik az itthoni tridentata-tól. A fusca félék meghatározásával kapcsolatban elég sok problémánk volt, köszönhetően az eléggé tisztázatlan irodalmuknak, hiszen a különböző nemzetiségű szerzők gyakran egymásnak ellentmondva adtak meg leírásokat ezekről a kis növényekről.

Később a völgybe leereszkedve megálltunk egy szerpentin kanyarnál, mely félárnyékos helyszínén tömegesen fordultak elő az O. antropophora-k. Szintén itt, az útszéli oldalban O. garganica-k bólogattak ki az útra. Az errefelé növő Anacamptis papilionacea-k leplei termetesebbek északabbra növő társaiknál.

A völgy másik felében ismét a Neotinea intacta keresésébe fogtunk. A növényt ezúttal sem találtuk, viszont egy pompás, ligetes erdőben barangolhattunk vagy két órán keresztül. Sétánk során gigantikus méretű Orobanche-kat, Umbilicus-okat, Asphodelus-okat és számtalan színbe öltözött virágzó erdőt találtunk helyettük.

Kora délután a híres Lauro-hegyet kerestük fel, ahol nem is olyan régen (1992) fedezték fel az Ophrys laurensis-t. Szép, tisztásokkal és erdővel borított hegyecske helyett 40-50 méter magas antennák erdeje, gyorsforgalmi utak és kerítések serege fogadott bennünket. A területet ráadásul eléggé lepusztították a legelésző állatok. Lelkesedésünket a látvány sem csökkentette, így rögtön nekifogtunk az aprócska növény keresésének. Két óra szöszmötölés után már visszavonuláson gondolkoztunk, amikor is nagy nehezen belebotlottunk egy példányba. Az apró virág a leírás minden feltételét kielégítette, így a fényképek elkészítése után boldogan távozhattunk a helyszínről. A növényt egyébként a Lauró-hegyen kívül még csak egy másik helyen sikerült felfedezniük a botanikusoknak.

Záró programként egy duzzasztott víztározó feletti hegyecskére mentünk fel, ahol a szintén nagyon ritka és csak Szicíliában honos Ophrys mirabilis-t próbáltuk megkeresni. A meredek hegyoldalon föl-alá mászkálva ebből is csak egy árva példány került a szemünk elé. A további keresést feladva a hegyoldalon, az alattunk elterülő tó lenyűgöző látványával, költöttük el vacsoránkat. Még egy kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, aztán el kellett indulnunk lefelé az egyre közeledő sötétség miatt. Ekkor természetesen újabb példányok is elő kerültek, sőt, odalent, szinte az aszfaltút mellett az erdő homályában 3 termetes példányba is belefutottunk.

Innen már a szállásunkra mentünk, mely kertje egy kisebb park volt, többek között papirusz nádakkal és egy hatalmas példány Euphorbia canariensis-el.

1. Az egyik legkiválóbb bangós terepünk.
2. Ophrys lunulata.
3. Neotinea intacta-t hiába kerestünk, helyette meseszép erdőket találtunk.
4. Neotinea conica és Anacamptis longicornu.
5. Kilátás a mirabilis-os helyről.

6. nap

Utolsó előtti napunkat Catania fölé tornyosuló Etna vulkáni kúpjának megkerülésére szántuk. Első megállásként a mintegy ezer éves „szaracénok hídjánál” álltunk meg. A mára már elhagyatott átkelőhely környékén is próbáltunk orchideákat keresni, de érdekes módon még csak a nyomukat sem találtuk. Helyettük a közel négy méteresre megnövő Ferula-k díszítették csak a tájat, melyek néhol szinte kisebb erdőségeket alkottak.

Innentől kezdve megjelentek a vulkán által szanaszét dobált kőzetek, melyek sötét színükkel és rendezetlenségükkel uralták a tájat, rajtuk mindenféle girbe-gurba növényzettel, melyek aprólékosabb megismerésével meg sem próbálkoztunk. Felettük mindenhol az Etna több mint 3000 méter magas havas csúcsa uralkodott.

Ezen a kicsit holdbéli tájon mentünk egy helyre, ahol a már régóta áhított Orchis brancifortii-knak kellett nőniük. A pontosan megadott helyszínre érkezve aztán a nagy láva tömbök között ott is voltak apró lila virágaikkal. Nem is csak egy, hiszen a területen bármerre mentünk, mindenütt bele botlottunk kisebb-nagyobb csoportjaikba. Érdekes, hogy máshol a szigeten nem sikerült felfedeznünk. A növény egyébként a talán jobban ismert Orchis quadripunctata legközelebbi rokona és csak Szicíliában és környékén él.

Következő helyen ismét pontos előfordulási hellyel rendelkeztünk, ahol annak idején az O. lacaitae-t tömegesen látták. Ehhez képest, megint nem láttunk egy darabot sem. A területet apránként végig kutatva szomorúan kellett megállapítanunk, hogy növényünk vagy még ki sem virágzott, vagy pedig valamilyen számunkra ismeretlen ok miatt idén elő sem jön. Helyette ismét csak a szokásos gyakori orchideákban gyönyörködtünk, megcsodálva a közeli városka fölé tornyosuló hatalmas sziklatömböt is (Roccella Valdemone).

A híres vulkánt tovább kerülve felautóztunk a 2000 m magasságban található parkolóba, ahol a korai időpont miatt gyakorlatilag semmilyen virágot sem találtunk egy eldobott virágcsokron kívül. Úgy látszik a láván növekvő apró virágcsodákat csak a nyári hónapokban érdemes felkeresni. Voltak viszont kisebb méretű parazita kráterek, melyeket könnyen körbe lehetett sétálni, ill. jól látszottak a különböző években történt lávafolyások, melyek színükkel, ill. a rájuk telepedő növényekkel különültek el egymástól. Lefelé vezető utunkon láthattuk, hogy a rossz helyre épült házakat a láva itt-ott hogyan borította el.

1. Az Etna az autópályáról.
2. Szaracénok hídja az Etna lábánál.
3. Középen nőttek a brancifortii-k.
4. Végül csak megtaláltuk (Gurgolya segítségével).
5. A parazita vulkánok környékén sajnos még semmi sem virágzott.
6. Remélhetőleg még időben elhagyták a házat.
7. Serapias vomeracea, több helyen is tömeges volt.

7. nap

Utolsó napunkat Vendicari nevezetes tengerpartján kezdtük. Miután a sziget tengerpartjaira települtek az egyre terebélyesedő városok és a jobb fekvésű part menti földeket pedig kivétel nélkül megművelték, nagyon kevés természetes tengerpart maradt Szicíliában. Ezek egyike Vendicari, melyet ismét kisebb-nagyobb kiránduló csoportok társaságában kerestünk fel. Szerencsére a csoportok inkább csak a bejárathoz közeli területeken mozogtak, távolabb pedig már az érintetlen természeti vidékekben gyönyörködhettünk.

A parkolóhoz közeli tavakban flamingók nagyobb csoportjai szűrték a vizet, kicsit távolabb pedig egész területeket borítottak a méteresnél is nagyobbra növekvő kaktuszok. A part mentén kisebb foltokat alkottak a törpe növésű pálmák. Ezen a szélességi körön már délebbre tartózkodtunk, mint Afrika legészakibb pontja.

Aztán a növényeket bogarászva örömmel láttuk, hogy egy itteni Blackstonia faj, a perfoliata már javában virágzik, a nyugati parton, Capo Fetonál még csak bimbós egyedeivel találkoztunk. Virágzott még pár termetes O. apifera és egy tő O. calliantha is. Itt az orchideák tőlevelei általában feketére voltak szenesedve, mely oka valószínűleg az erős napsütés és a kopár talaj lehetett. Épp egy virágot fényképezgettünk a sétaút melletti korlát túloldalán, amikor a helyi természetvédelmi őr arra járt és udvariasan megkért bennünket, hogy fáradjunk vissza a korlát innenső oldalára.

Szerencsére pár kilométerrel távolabb a bejárattól már elfogytak a korlátok, az emberek és a természetvédelmi őrök is, mi pedig kedvünkre bóklászhattunk a gyönyörű tengerparton. Sziklás tengerpartok, homokos öblök váltogatták egymást, miközben partjaikat különböző színű virágok csoportjai borították. Nagy csoportokban nőtt a halványkék virágú Teucrium fruticans, a Matthiola tricuspidata, ill. utunkat végig kísérték a Moraea sisyrinchium-ok kedves kis virágai.

Egy távolabbi helyen a Serapias bergonii-kat keresgetve a nyelvorhideáink mellett aztán megtaláltuk a korábban már hiába kutatott Ophrys biancae-t, mely közelében még sok más bangó is előkerült. Úgy látszik a könnyű homokos talaj miatt itt sokkal termetesebbre nőttek a bangók. Az eddig szinte mindenütt előforduló O. speculum-nak szinte sehol sem láttunk 10-15 centiméternél magasabb egyedeit. Itt bő 40 cm magasra nyurgulva bontogatták színes kis virágaikat.

Délután utolsó kirándulásként visszamentünk a Pantalicai-völgy egyik perem fennsíkjára, ahol az orchideák igazi Eldorádójára leltünk. Bő négyzetkilométeres területen az orchik elképesztő mennyiségével találkoztunk. Az eddig csak elvétve látott bangók, mint például a calliantha, lunulata vagy oxyrrhynchos itt egész gyakoriak voltak. Serapias vomeracea-ból és Orchis italica-ból még fehér színűt is találtunk. Az egyéb, eddig látott orchideák jelentős része is nagy gyakorisággal fordult elő itt. A délután hátra lévő részét így itt töltöttük, kiváló zárásaként egy hetes növény nézegetésünknek.

Aztán a sötét közeledtével felkerestük Siracusa középkori városát, ahol a másnapi reggeli hazautazásunk előtt egy kis kancsó vörösbor társaságában egy pizzát is elfogyasztottunk a tengerparti óvárosban.

1. Limonium sinuatum a tengerpat növénye volt.
2. Ember nagyságú kaktuszok serege.
3. A belső tavakban flamingók csapatai hangoskodtak.
4. Az Ophrys biancae-t hiába keresgettük, aztán az utolsó nap két helyen is előjött.
5. A Moraea sisyrinchum kedves kis virágai végig kísérték tengerparti ösvényünket.
6. Matthiola tricuspidata a parton.
7. Sziklás terep a legjobb orchis terület közelében.

Fantasztikus, köszi a részletes és képes beszámolót!