Botanikai kalandozások Skandináviában 27. - Pinguicula villosa L.

A 2019-es év növényei Svédországban a hízókák lettek, ami kiváló alkalmat ad arra, hogy bemutassam őket a blogon, elsősorban legkisebb, Európában kizárólag északon megtalálható képviselőjükre, a Pinguicula villosára koncentrálva. A nemzetségnek három faja honos Skandináviában, melyek közül a P. vulgaris (lápi hízóka) és a P. alpina (havasi hízóka) hazánkból is ismerős lehet, legalábbis a botanikai irodalomból. A P. alpina fehér pártájáról és sárga torokfoltjáról könnyen felismerhető. Magyarországról kipusztult, de az Alpokban és a Kárpátokban összefuthatunk vele. Északon főként a Skandináv-hegyvidéken fordul elő, de érdekességként fellelhető Gotland szigetén is, mint hidegkori reliktum. A P. vulgaris lila pártájú, a P. villosánál minden részében jóval nagyobb termetű növény. Hazánkban kizárólag a Sopron környékén lévő kistómalmi láprétről ismert. Egész Skandináviában meglehetősen gyakori, az előző fajtól eltérően a síkvidéken éppúgy jól érzi magát, mint a hegyekben. A nemzetség számos további képviselővel rendelkezik Európában, elsősorban a mediterrán hegyvidékeken.



A P. villosa igen kis termetű növény, levelei alig centiméteres nagyságúak, erősen begöngyölt szélűek. A 3-6 cm-es, hosszú nyelű mirigyekkel borított tőkocsányon halványlila, sötéten erezett pártájú virág ül. A termés hosszúkás tok. Cirkumpoláris elterjedésű faj, mely Skandinávia északi és középső részén tőzegmohás lápokban, többnyire Sphagnum fuscum zsombékjain nő. Az apró tőlevélrózsa általában a tőzegmoha közt rejtőzik, emiatt a növény rendkívül nehezen észrevehető.

Érdekességként megemlítendő, hogy a hízókákból joghurtot is készíthetünk. Vagy legalábbis valami hasonlót, amit a svédek “filmjölk” vagy “filbunke” néven emlegetnek. Linné már 1737-ben, a Flora Lapponicában ismerteti az eljárást, egy hízókás ismeretterjesztő cikk szerzője pedig felemlíti, hogy dalarnai nagyanyja költözéskor két dolgot tekintett fontosnak magával vinni : a macskáját és a hízókáját, amiből a saját filbunkéját állította elő. A készítés egyszerű, csak be kell dörzsölni egy edény oldalát a hízóka levelével, langyos tejet hozzáönteni, és pár napig állni hagyni. A termék felhasználásával aztán további filbunke állítható elő, a hízóka zaklatása nélkül. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy a tudomány eléggé szkeptikus a fenti eljárással kapcsolatban. Ma már a legtöbb svéd valószínűleg inkább a boltban szerzi be a mindennapi filbunkéját.

A Pinguicula nemzetségnév a latin pinguis szóból ered, melynek jelentése zsíros, és a levelek zsírosan csillogó fényére utal.

Csatolt képek:

További bejegyzések ebben a kategóriában Botanikai Fórum Blog

• Kerti érdekességek 1. - Chimonanthus praecox (L.) Link
• Elindult a Botanikai Fórum Blog!
• Goodyera macrophylla LOWE
• Kerti érdekességek 11. - Disporum cantoniense (Loureiro) Merrill
• Botanikai kalandozások Skandináviában 13. - Woodsia alpina (Bolton) Gray