Hakansukur és Papinho kiváló társaságában kószáltunk egyet tegnap a déli határ környékén. Kb. a Balatontól komótosan esett az eső, mire megérkeztünk elállt, de a nyoma megmaradt. Csúszkáltunk a sárban, perceken belül térdig átvizesedett a nadrágunk, a cipőnkben tocsogott a lábunk, kivéve Hakansukurt, aki előrelátó módon hozott gumicsizmát. (Az persze eszébe se jutott, hogy legalább az egyiket felajánlja valamelyikünknek.)

Először egy ismeretlen, titkos helyre mentünk, majd csatangoltunk a Kerka patak mentén, a Mura ártéri erdejében, rövid időre egy mezőn is bóklásztunk.

A képeket dramaturgiai megfontolásokból nagyjából fordított időrendben teszem fel. Az egész út élménygazdag volt, de – legalábbis a számomra a – a reggeli találkozás volt a csúcs a poszméhbangókkal.

Csodaszépek kicsit ázottan is!

Nagyon jó kis túra volt ez.