Imsét elmentünk a Bükkbe, a Bél-kőre a szirti pereszlény miatt. Szerencsére most nem kellett egyedül menni. Itt a fórumon szerveztem az utat és végül is 4 helyett 2-en mentünk el Papinhoval. Az idő maradt meleg, nagyon meleg, de ez nem tántorított el minket hogy megtaláljuk a célnövényt.

Korán indultunk és 9 körül már útban is voltunk a csúcs felé. Ugyanazon az úton indultunk el amin én mentem tavaly, azzal a kivétellel, hogy nem másztunk fel a palabányánál a kőgörgetes hegyoladlon, hanem a régi úton délnyugatról közelítettük meg a csúcsot. Itt az árnyasabb részen Papinho felhívta a figyelmemet különböző növényekre, például a hólyagpáfrányra illetve egy védett kőtörőfűre, amely éppen nem virágzott de könnyen azonosítható volt a tőlevélrózsát alkotó aprócska levelek szélén található fehér sókirakódásról ( saxifraga paniculata ), de láttunk kövirózsát, amelynél már szépen megvolt a virágzat de a virágok még nem nyíltak ki. Emellett nagyon sok virágzó kardos peremizzsel és ágas homokliliommal találkoztunk.

Aztán az egyik elég veszélyes helyen egy mácsonyaféle, a galambszínű ördögszemet találtuk meg. Üres aggyal nem emlékeztem, hogy én ezt tavaly is megtaláltam, úgyhogy meg kellett határozni:)

Aztán beértünk a bánya területére, eléggé el volt száradva minden. Megpróbáltuk megkeresni a magyar bogáncsot ahol tavaly megtaláltam, de nyomát sem találtuk. Helyette jópár borzas vértővel találkoztunk. A bánya szinte egész területén gamandorinvázió volt, főleg a hegyivel találkoztunk,de azért akadt a sarlósból is jópár.

Volt egy konkrét hely ahol keresnünk kellett a pereszlényt (Papinho felszerelkezett információval). Bevallom,így azért egyszerűbb volt a nyomára bukkanni.Eleinte nehezen ment, ugyanis még egyikünk sem látott ilyen növényt, csak a a fényképek és a szöveges leírás alapján tudtunk keresgélni, ami nem ugyanaz. Aztán vége rábukkantunk az első, második, majd harmadik tőre, de sajna sehol semmi virág.

Persze nem adtuk fel, és ahogy körbejártuk a bányát, először találtunk egy olyan példányt amin csak egytelne virág volt, de később, gyönyöű, minden szárán virággal borított példányokat is találtunk. A legszebbek a déli fekvésű, nagyon meleg, kicsit szélvédett, köves frakciókban virítottak. A végén már annyira jól ismertük a növényt, hogy 50 méterről kiszúrtuk , és annyi volt belőlük, hogy már pitypangért esedeztem:). Egyébkéntelég erős illatta van a növény levelének, ha megdörzsöli az ember.

Közben találtunk még pár tő vízparti derécét, megtaláltuk a tavaly lefényképezett korai szegfű halmokat (persze már nem volt rajtuk virág). A tavalyi sok sziklai kőhúrnak már nyoma sem volt (ugye, egy hónappal később mentünk most, mint én voltam tavaly).

A nap sütött, de elég korán megjelentek a gomolyok, sőt 11 óra felé a Mátra felől dörgéseket is hallotunk. Szerencsére minket elkerült az eső, de a itt-ott teljesen elégett vegetációnak biztos jót tett volna egy kis eső.

Visszafelé még megpróbáltuk megkeresni a sziklai borkórót, amihez Papinhonak szintén volt pontos helymeghatározása. A délnyugati gerincen kellett lefelé menni. Meg is találtuk, de annyira ki volt száradva minden, hogy a borkóró is teljesen összasszott.

Nem akartunk visszamenni a bányába, mivel már eléggé leereszkedtünk, úgyhogy megpróbáltunk a sziklás meredek domboldalon levergődni az útig. Eleinte minden rendben is volt, de az út mellett szinte végig elég magas, és meredek sziklafal húzódott. Végül találtunk egy helyet, ahol aránylag nem volt olyan vészes a helyzet és megpróbáltunk lemenni. De megcsúsztam és vagy két métert estem lefelé, be a bokrok közé. Még szerencs, hogy a hátamra érkeztem és a hátizsák megvédett a komolyabb sérüléstől.

Aztán visszamentünk a kocsihoz, a kolostorrom kertjében még ittunk egy jót. Hazafelé még megálltunk Szarvaskőmél is mert állítólag ott is van egy jó kis gyep. Nos a gyep meg is volt, de ez a déli kitettségű fátlan, sziklás rét még jobban ki volt égve mint a Bél-kő. Néhol egy-két aszúszegfű, pár varjúháj és ennyi. Úgyhogy, itt nem időztünk sokáig.

Üröm a szirti pereszlény megtalálása felett érzett örömben, hogy hazaárve leejtettem a fényképezőgépemet és az objektív tönkre is ment sajnos:( Jó kis kirándulás volt, de ha egy kicsit nedvesebb a környék még több izgalmas növényt láttunk volna.

A képeket már tegnap feltettem a galériába.

Itt van néhány a látott növényekből. (Micromeria thymifolia, Chamaenerion dodonaei, Scabiosa columbaria, Thalictrum foetidum és Libanotis pyrenaica)

A "halálugrásról" sajnos nincs kép, mivel nem volt előre bejelentve, pedig ha tudom, átállítottam volna a gépet videóra.

Na, most már nemcsak nekem volt majdnem halálugrásom a Bél-kövön...