Azt szeretném kérdezni, mi micsoda? van a juliskabab, a tűzbab, a zöldbab..... aztán karóbab, bokorbab, törökbab......
aztán Ph. vulgaris var. vulgaris, Ph. vulgaris var. nanus, Ph. coccineus.....

Most ki kivel van?

Hú, köszönöm! és a linket is, nagyon jó!

Mai új szerzeményem bab-szókincs ügyben a pacsmagbab :) nagyobb szemű "szárazbabféle", fehér és bordófoltos, ilyen a virága (kép), és fut. Akkor ez is var. vulgaris?

Köszi ezt a videót! Miért nem csodálkozom, hogy ilyeneket nem adnak a híradókban....?

Sajnos mi is észrevettük, nem éri meg termeszteni nyári almát, mert nem veszik meg az emberek, sőt szinte mindig a nagyobb fajtákat veszik meg, amiknek nem is annyira jó az íze...

köszi a részletet, mindenképpen elolvasom. Ez a haszonnövényes dologhoz kellenek majd képek? Mert bár pár fajtánk már letermett, de ha kell majd tudok a többiről készíteni (termés), aztán virágról csak tavasszal, levél meg nem nagyon különbözik

Gyerekkorom nagy részét falun töltöttem. Nem fogom már elfelejteni azokat a paradicsomokat, amiket a határban csavarogva, ha megszomjaztunk, levettünk a bokráról. De azt a tejfölt sem, amit Héregről hoztak az asszonyok minden héten árulni. Ezeknek ízük, zamatuk volt.
Nagyapámnak – aki 1953-ban halt meg – ebben a faluban volt egy kis gyümölcsöse. Ő hajdanán – még a II. Világháború előtt – a Földművelési Minisztériumban dolgozott valamilyen tisztviselőként, és ugyan pénzügyes volt, de valamelyest érthetett a gazdálkodáshoz. Ezt a gyümölcsöst akkor telepítette a legváltozatosabb fajtákból. Kulákká és osztályidegenné is minősítették természetesen a „fordulat éve” után.

A lényeg: ebben a gyümölcsösben én még igazi jó gyümölcsöket ettem a fán lógva: ropogós cseresznyét, buzáskörtét. Ha jól emlékszem, London-Pepinnek hívták azt a körtét, amit szintén nagyon szerettünk. Volt ott finom jó nyári alma, és a téli (télálló) almák: Jonathán, leánycsöcsű és a kedvencem, a batul. (Ez egy aranysárga, a napsütötte oldalán kis halványpiros folttal bíró alma volt, kemény illatos és szaftos, jellegzetes, mással össze nem téveszthető ízzel. Batult azóta is hiába keresnék, sehol sem találni.) A téli almákat a pincében farácsokon tél végéig el lehetett tartani.
Ja, és permetezőgépet soha nem láttam ott.

Az első téeszesítéskor a jellege miatt nem került be a „közösbe”, beszolgáltatási kötelezettség búzából, kukoricábol, zsírból stb. persze volt. Nagyapám halála után Édesanyám gondozta addig, mikor végül valamikor a hatvanas években sikerült beadni a tsz-be. A nyolcvanas években jártam arra utoljára, minden kipusztult, mindent felvert a gaz …

Nem értek a mezőgazdasághoz, de annyit hallani a biotermékekről. Létezik egy réteg, amelyik keresi, és hajlandó meg is fizetni az egészséges termékeket. Nem lehetne ebbe az irányba elmozdulni?

Egy kissé eltértem az eredeti témától ..., bocsánat, de kikívánkozott belőlem.

Tényleg érdekes olvasmány. Sok tájfajta volt/van, nevüket sem hallani manapság. Nagyszüleim biztos ismernek közülük egypárat, de nem nagyon említették, vagy nem emlékszem ilyenre. Mondjuk, inkább a szőlőtermesztésben jobban otthon vannak. Annyi elírás volt benne (megjegyzésképpen csak): Az Idared mellett nem a Matsu, hanem Mutsu, ami államilag elismert, nekünk is van. Egész finom, mondjuk melyik nem :). Érdekesség, hogy van egy körténk (nem tudjuk a nevét, magyar, alak: gömbölyűszerű), amelyik nyáron rendszeresen a hőség miatt ledobja a levelét, aztán, ha kap esőt vagy sikerül meglocsolni többször, akkor a termés mellett virágzik, ez melyik lehet, ha minden jól alakul, akkor képet is tudok majd holnap feltenni, mondjuk botanikai furcsaságnak [:)]