Hát, a beérkezett hozzászólásokat elnézve, azt hiszem ideje lelőni a poént: Romneya coulteri
Ha valakit pedig esetleg bővebben is érdekel a sztori, bemásolom róla egy korábbi posztomat:
A csíráztatás mindig nagyon érdekes folyamat, de egyes fajok esetében ez különösen bonyolult tud lenni. Az egyik ilyen "feketeöves csíráztatóknak" ajánlott faj pont ez a kaliforniai cserjésmák (Romneya coulteri), amit bizonyítottan sikerült kicsírázni, így már talán megírhatom a módszert! 
Egyes fajok erdőtüzekre specializálódtak, az ekkor kialakuló üres élőhelyek gyors benépesítésére szakosodtak, ilyen ez a faj is. Ami különösen érdekes benne, hogy elolvastam egy tanulmányt, amiben a kaliforniai erdőtüzek hatására csírázó fajokat vizsgálták és a Romneya esetében az derült ki, hogy - pl. sok ausztrál növényfajjal ellentétben - a csírázáshoz a tűz hőhatására nincs is szüksége, a füstgázok bizonyos kémiai anyagai törik meg a magdormanciát. Éppen ezért az egyik csíráztatási módszer szerint 15-20 percnyi füstölésre van szüksége, egy másik módszer szerint viszont tulajdonképpen át is lehet verni a magokat és ehhez még tűzre sincs szükség, elég, ha alaposan meglocsoljuk őket folyékony füsttel (desztillált fafüstgáz)!
Mi azért biztosra mentünk: az aprócska mákszem-magokat ősszel egy tülltasakba tettem, majd egy bot végére kötve 15 percig a füstbe tartottam. (Igen, a szomszédok szerencsére messze vannak, így nyugodtan lehetett füstölni, még egy zsák jó vizes, lehullott tűlevelet is szereztem hozzá! 😄) Miután a változó szélirány miatt 15 percig szaladgáltam a tűz körül és kis híján füstmérgezést kaptam, utána hamuval kevert földbe vetettem el a magokat és még jó alaposan belocsoltam folyékony fafüsttel is... és csodák csodájára - néhány hónap várakozás után - kicsírázott a Romneya!!!
Nem sok olyan elmebeteg van, aki kísérletezik a csíráztatásával, ezt az egy videót találtam a füstölős módszer folyamatáról, ha valakit érdekel, más fajok esetében is hasznos lehet: https://www.youtube.com/watch?v=2QXTk4AV1wQ
Sajnálatos módon a Romneya nagyon nehezen tűri a legcsekélyebb bolygatást is, ezért a kicsírázott magoncaim mindegyike elpusztult a pikírozás (szétültetés) után...
Hát ez van, végtelenül szomorú vagyok, de tapasztalatnak jó volt. Egyébként annyira nem bíztam benne, hogy sikerül majd kicsíráztatni a magokat, hogy beszereztem belőle egy cserepes példányt is, szerencsére az jól van, bár úgy tűnik idén még nem szándékozik virágozni, így egyelőre nem lesznek újabb magjaim, amikkel lehet kísérletezni.