#1

2011. - Tiszafa (Taxus baccata L.)

- Az "Év fája" 28.01.2011. 11:43
- Lila Pereszke | 16.278 Hozzászólás

A NYME kezdeményezésére megválasztott Év fája cím az Év vadvirága címhez hasonlóan azt a célt szolgálja, hogy kiemelt figyelmet és ismeretterjesztési lehetőséget biztosítson valamely hazai fafaj számára.

Az "Év fája" megtisztelő címet 2011-ben a tiszafa (Taxus baccata L.) kapta...

Illusztrációk:
1. O. W. Thomé: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweitz (1885); 2. J. G. Sturm: Deutschlands Flora in Abbildungen (1796), 3. C. A. M. Lindman: Bilder ur Nordens Flora (1901-1905), 4. Hippolyte Coste: Flore descriptive et illustrée de la France (1901-1906), 5. Walter Hood Fitch: Illustrations of the British Flora (1924), 6. K. Schumann: Das Pflanzenreich Hausschatz des Wissens (1900)

Csatolt képek:

Javítva: 24.01.2012. 13:47 | Fel!

#2

RE: 2011. - Tiszafa (Taxus baccata L.)

- Az "Év fája" 28.01.2011. 12:57
- Lila Pereszke | 16.278 Hozzászólás

NYME "sajtóközleménye" a tiszafáról:

Nyelvészeti tekintetben sok vitát váltott ki a faj magyar nevének eredete. Már egy 1250-ben kelt oklevél említi " Tyzafa" később" Thysafa", majd "tizafa" néven, Erdélyben pedig tiszafa, tiszafenyő és ternyőfa megnevezése is ismeretes volt. Tévesen terjedt el az a vélemény, hogy a Tisza folyóról kapta a nevét, még ha közös szótőről erednek is. További magyar társneve: méregfa, ördögfa, csapfa, halálfa. Ezek a régóta ismert mérgező hatására utalnak. Fásszárú növényünk a párás klímájú, üde termőhelyeket szereti, elsősorban meszes alapkőzeten (pl. mészkövön és dolomiton). Tipikusan árnytűrő fafaj, de teljes megvilágításban is megél, ilyenkor viszont gyorsabban nő.

Természetes előfordulásai bükkösökben, árnyas sziklaerdőkben és szurdokerdőkben vannak, de ma már általában csak az ember és a vad számára nehezen megközelíthető árnyas, meredek lejtőkön, sziklás oldalakon találhatunk rá. 10-12 méterre is megnő, de egykoron 15-30 méteres egyedei sem voltak ritkák. A történelmi Magyarország területén élő legtermetesebb képviselőjének átmérője tőben 120 centiméter volt, ennek tuskóját az 1885. évi budapesti kiállításon be is mutatták. Életkora meghaladja az 1000 évet is, bár az ilyen példányok egy része több törzs összenövéséből keletkezett.

A tiszafa kérge a platánokéhoz hasonlóan vékony, szabálytalan foltokban válik le, amelyek szürkés-vagy vörösesbarna színűek. Tipikusan kétlaki faj, azaz külön-külön egyeden nyílnak a porzós és a termős virágai, ezért csak a nőivarú egyedein látjuk ősszel a piros magköpenyes magokat. Magját madarak és kisemlősök terjesztik. A piros magköpeny kivételével a növény valamennyi része (még a fűrészpora és a pollenje is) taxin nevű alkaloidot tartalmaz, amely az ember és a páratlan ujjú patások (különösen a lovak) szervezetébe kerülve halálos mérgezést okozhat. Ugyanakkor a páros ujjú patások (pl, az őz és a szarvas) különösebb mérgezési tünetek nélkül hántják e faj törzsét, rágják hajtását. A kivonatából előállított taxol az utóbbi évtizedben vált fontossá a rákos betegségek elleni küzdelemben.

A tiszafa faanyaga rendkívül kemény, sűrű szövetű és nehéz, de ennek ellenére rugalmas. Évgyűrűi általában hullámosan futnak, viszont hiányoznak a fenyőkre jellemző gyantajáratok. Évezredeken át, egészen a XVII. század elejéig az íjak és a számszeríjak készítésének egyik legfontosabb alapanyaga volt. A nyitvatermőkre ugyan kevésbé jellemző a jó regenerálódó képesség. Hazánkban a tiszafának már csak két őshonos előfordulásáról tudunk. Az egyik a Bükk hegységben Ómassa és Lillafüred fölött van, ahol a sziklás részeken mindössze néhány példány él.

A másik viszont Közép-Európa legnagyobb ismert tiszafaállománya volt a Déli-Bakonyban Szentgál-Márkó-Bánd-Herend községek határában. Majer Antal professzor- e faj legjobb hazai ismerője- 1975-ben itt még mintegy százhúszezer törzset számlált össze, viszont 1988-ra már csak 25 ezerre csökkent az egyedszám. Sajnos a fogyás továbbra sem állt meg, hiszen 2002-ben már csak tizenháromezer példány élt a területen. Az utóbbi évtizedekbeli drasztikus visszaszorulásának legfőbb oka a túlszaporított nagyvadállomány, amely ellen a terület bekerítésével próbálnak védekezni. Megfogyatkozásában annak is szerepe lehet, hogy a bükkös állomány erőteljesen záródik, emiatt a fa felújulása vontatott, akár el is maradhat.


(dr. Bartha Dénes)


Javítva: 28.01.2011. 12:57 | Fel!

#3

RE: 2011. - Tiszafa (Taxus baccata L.)

- Az "Év fája" 22.08.2011. 15:51
- Bognár Jn | 120 Hozzászólás

Fésületlen gondolatok az év fájáról

Az újabb rendszerekben a tiszafák a fenyők csoportjába/Pinophyta/ kerültek. Az áthelyezést a molekuláris kladisztika eredményei, valamint növénykémiai és embriológiai vizsgálatok megállapításai indokolják.Azonban a tiszafák számos szövettani, fejlődéstani, fitokémiai tulajdonságban élesen különböznek más nyitvatermő társaiktól.

Tiszafáknál a fatestből hiányzanak a fenyőkre oly jellemző gyantajáratok, balzsamtartók. Vízszállító sejtjeikben/tracheidák/ a haránt irányú sejtfalakban és a bélsugarak tracheidáiban a fenyőktől eltérően léces sejtfalvastagodásokat találunk, A fatörzset, ágakat keresztül kasul behálózó üregrendszerek hiánya és a radiális irányú sajátos léces merevítés együtt okozzák a fatest finom szövetű, erős, kemény és mégis rugalmas szerkezetét, tömör texturáját. Bizony a fa szöveti szerkezete döntően meghatározza annak mechanikai jellemzőit.

Említést érdemel a fenyőktől eltérő néhány fejlődéstani különbség is:
A magkezdemények magányosan helyezkednek el és fejlődnek a termőleveleken. Mai felfogás szerint az egyedül álló és fejlődő magkezdemény a tiszafáknál a toboz erőteljes redukciójának eredménye.
A magkezdemény csúcsán a pollen befogadására folyadékcsepp kiválasztás történik/pollencsapda/. A megporzás tavasszal, míg a megtermékenyítés később, 6-8 hét múlva a nyár végén történik. Addig a hím ivarsejt a magkezdemény tápláló szövetébe benőtt tömlőben "kivár" annak vendégszeretetét élvezve. Még egy osztódásra is futja az időből.
Végül két startra kész hím ivarsejt várja a fejlődő petesejt felől érkező kémiai szignált, ami azt jelenti, hogy a petesejt érése befejeződött. A tömlő ekkor tovább nyúlik és elkezdődik a két hím ivarsejt versenyfutása. A gyorsabb fuzionál a petesejttel és létrejön a zigóta.
A kifejlődő magot piros magköpeny/arillusz/ övezi. A bíbor kehely felül nyitott és az éretten barna mag is jól látszik benne. Az arillusz cukrokat, nyálka anyagokat, karotinokat tartalmaz., A madarak kedvelik és fogyasztás közben terjesztik. A kemény héjú erősen mérgező mag ugyanis változatlanul halad át emésztőrendszerükön.
Vigyázat! A tetszetős csomagolás itt nagyon csalóka.

A magköpeny kivételével a tiszafa minden része - még a lehullott elsárgult tűlevelek, vagy a fa fűrészpora is - erősen mérgező diterpén típusú taxán származékokat tartalmaz.. Ezekből a halálos mérgekből/taxin, taxicin, baccatin stb/ nyerhető ki korunk egyik hatékony rákellenes szere a taxol.

Csatolt képek:
Fel!

#4

RE: 2011. - Tiszafa (Taxus baccata L.)

- Az "Év fája" 24.01.2012. 12:58
- Lila Pereszke | 16.278 Hozzászólás

Képek a fórum Képgalériájában: Taxus baccata

Fel!


Látogatók
1 Fórumtag és 11 Vendég online:
Balino

Üdvözöljük a legújabb fórumtagot: Varga Anna
Fórum statisztikák
A fórumon 14229 topik és 60601 hozzászólás van.
Rekord látogatottság: 147 Felhasználó (27.06.2017. 10:49).